Egy kis történelem

ie.7000-3900-Kőkor: Telepesek érkezése Anatóliából és Szíriából, az első települések megalapítása.

ie.3900-2600-Rézkorszak: Az első réz használati eszközök megjelenése.

ie.2300-1850-Korai Bronz korszak: Új bevándorlók érkezése Anatóliából.

ie.1850-1600-Közép Bronz korszak: Ciprus a vörösréz legfontosabb exportálója lesz, várépítések kezdődnek a Hyksos invázió ellen.

ie.1650-1050-Késői Bronz korszak: A Hyksos uralom hanyatlása, az Egyiptomi Birodalom újjászületése.

Ciprus kereskedelmi szerepe nő, a korai gyarmatosítás kezdete.

ie.1050-750: A föníciai gyarmatosítás kezdete.

ie.750-475-Archaikus korszak: Ciprus az Asszír Birodalom része lesz közel 40 évig, majd később beépül a Perzsa Birodalomba.

ie.475-325-Klasszikus kor: Felkelések tönek ki a Perzsa Birodalom ellen és Nagy Sándor lerombolja a Perzsa Birodalmat.

ie.325-58-Hellenisztikus kor: Ciprus bevonása a birodalom feloszlatásáért folytatott küzdelembe.

Ptolemaios uralkodásának kezdete.

ie.58-i.sz.330-Római kor: Ciprus a Római Birodalom részévé válik.

Paulus és Barnabás vezetésével megkezdődik a kereszténység terjedése.

i.sz.330-1191-Bizánci korszak: Az iszlám megalapítása és az Arab invázió.

1191-1489-Lousignanok kora: Oroszlánszívű Richard meghódítja Ciprust a Jeruzsálembe vezető harmadik keresztes hadjárat alkalmával.

Ciprus kormányzását Guy de Lousignanra bízza, aki megalapítja királyságát a szigeten.

1489-1571-Velencei kor: Velence átveszi a hatalmat , de az Ottomán Birodalomtól való félelem nem szűnik meg.

1571-1878-Ottomán korszak: Az Ottománok hódítása után Ciprus az Ottomán Birodalom részévé válik => Ottomán telepesek megjelenése a szigeten.

1878-1918-Az Angol Uralom: Az Ottománok a szigetet átadják az Angoloknak.
1914-1960: A Lausanne-i egyezmény aláírását követően (1925) Ciprus Britt koronagyarmattá válik.

Az 1878-ban beveztésre kerül az új alkotmány - miszerint a szigetet az angol kormányzó irányítja, a parlament tagjai közül 6-ot Ő nevez ki, 9-et a Görög és 3-at a Török népesség választ meg.

A szigeten élők számára az új alkotmány elfogadhatatlannak bizonyult.

1918-ban az Ortodox Egyház a Görögországgal való egyesülést ajánlotta a Görög lakóságnakés ezzel kiéleződött az ellentét az angol gyarmatosítók és az Ortodox Egyház között.

1931-ben felkelés robbant ki az angol uralom ellen.

1955-ben megindult fegyveres felszabadító harc EOKA - Ciprusi Nemzeti Partizán Szervezett - vezetője a ciprusi származású, de a Görög hadseregben szolgáló Grivász tábornok lett.

Az ő célja az angolok kiűzése és a Görögországhoz való csatlakozás (Enozisz) volt.

Makariosz érsek ezzel szemben a függetlenség híve volt.

Egységre szólította fel a Ciprusiakat, de tehetetlennek bizonyult Grivász seregeivel szemben.

1955-ben konferenciát rendeztek Londonban Anglia, Görögország, Törökország és a Ciprusiak részvételével, de a tárgyalások kudarcba fulladtak.

Újabb értekezletek következtek Zürichben 1959-ben, ahol végre is kompromisszumos megállapodás született.

Ciprust elismerték független államnak, de Anglia megtarthatta katonai támaszpontjait.

Ezen kívül Anglia, Görögország és Törökország mint Ciprus függetlenségét garantáló hatalmak jogot kaptak arra, hogy beavatkozzanak a sziget belügyeibe.

Az egyezményt 1960-ban írták alá Londonban.

1960: Az önálló Ciprusi Köztársaság görög-török kettős kormányzást tett lehetővé.

Az elnök görög ciprióta, az alelnök török ciprióta volt.

50 parlamenti képviselő közül 35 görög, míg 15 pedig török nemzetiségű volt.

Mindkét nemzet saját minisztereket jelölhetett.

A törökök választották maguk közül a védelmi-, mezőgazdasági-, és egészségügyi minisztert Törökország-Görögország- és anglia hármas garanciája alatt.

A Görögországhoz való csatlakozás körüli politikai huzavona és a belső feszültség 1963-ban hágott a tetőpontjára.

1963: A sziget tulajdonképpeni kettészakadása a Makarios érsek azon kísérleteinek eredménye, miszerint az alkotmányt a görög közösségnek minél inkább kedvezőbbé kívánta tenni. Pl: a török közösség rendőrségének megszüntetésével és egy Görög Közösségi Őrség felállításával.

A megállapodásnak ezen visszásságait cikkjeiban Dr.Forsthof a Heidelberg-i Egyetem professzora és asszisztense Dr. Christian Heinze is említette.

A cikkek szerzői megszöktek a szigetről, miután merényletett követtek el ellenük.

1963-1964-ben az első incidensek után polgárháború robbant ki a törökök és görög ciprusiak között.

Az ENSZ békefenntartó erőket, közel 6300 katonát küldött a szigetre, hogy megakadályozzák a vérontást.

A "Zöld határ" kialakítása erre az évekre nyúlik vissza.

1958-tól 1974-ig tartó időszak Ciprus történelmének legtragikusabb és legdrámaibb időszaka volt.

1974: 1974 július 15-én a Görögországban idő közben hatalomra jutott rezsim ösztönzésére a szigeten állomásozó görög csapatok és ciprusi csatlósaik puccsot hajtottak végre az érsek ellen.

július 20-án a Zürichi-Londoni egyezmény értelmében Törökország, mint Ciprus függetlenségét garantáló egyik nagyhatalom a ciprusi törökök védelmében beavatkozott a harcokba.

A török csapatok partra szálltak a szigeten.

Makarios érsek 1974 július 19-én az ENSZ Biztonsági Tanács előtt tett beszédében kísérletet tett arra, hogy kétségbe vonja a török csapatok beavatkozását.

A beavatkozás legalitását 1979-ben Athénban mondták ki:
Törökország ciprusi intervenciója zürichi-londoni egyezmény alapján törvényes volt, mivel Törökország a Ciprus önállóságát garantáló három nemzete egyike volt.

Joanidés kormányzó és 102 kollégája veszélyeztették a ciprusi köztársaság szuverenitását és megteremtették a beavatkozás lehetőségét.

1974-2012: A jelenlegi helyzett.

Ma a sziget végtelen nyugalomnak és békének örvend, annak ellenére, hogy a sziget északi részének gazdasága a görögországi embargó következtében lassan fejlődik.

A két nemzet között megállapodás máig nem született, bár mindkét fél újabb és újabb lehetőségekkel próbálkozik, hogy a két közösséget egymáshoz közelebb hozza.

2003-ban Rauf Raif Denktas némileg váratlanul feloldotta a két ciprusi ország közti utazási tilalmat, és lehetővé tette az ENSZ-őrizet alatt álló közös határon való átkelést.

A megoldás talán az lehetne, ha mindkét fél félreteszi a vélt, vagy valós múltbéli sérelmeit, és valóban eredményes tárgyalások útján mindkét ország lakosai számára kedvező feltételekkel valósulna meg az újraegyesítés.